Val di Fassa (2008)

A sor megszakadt. Franciaországnak kellett volna következni, de fogadalmunk kitartott. (No nem sokáig, de erről majd később.) 2008. március 1-jén útnak indultunk a világ egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - összefüggő pályárendszere felé: Sella Ronda-ra.

Sella Ronda

Több száz kilométer sípálya. Hatalmas összefüggő rendszer. A Sella Ronda egy "körsí", ami négy nagy síterepet (Val di Fassa, Arabba, Alta Badia és Val Gardena) köt össze. Val di Fassa, ahova mi mentünk 120 kilométernyi sípályát tesz ki. Legmagasabb pontja Arabba-hoz tartozik: Marmolada gleccser, a maga 3270 méterével. Természetesen ez Európa egyik legmagasabb síelhető csúcsa. A gleccseren van egy első világháborús múzeum, ahol fellelhető néhány magyar név és írás is.

Valahol a hegyekben

Szóval nekiindultunk életünk legnagyobb élményét várva. Pár perce még bajban voltam, hogy végülis kiket sikerült összeszerveznem, mert a csoda xls-em nem volt a helyzet magaslatán. Patkira például tisztán emlékeztem, de ő nincs benne. Elővettem a levelezésem és igen, kiderült, hogy Patki tényleg velünk tartott.

Marmolada tetején

A kemény mag ismét útra kelt: Gorán, Szeszko és Zoli nem hiányozhatott. Mellettük apartmanonként: Benny, Dóra, Eszter, Krisztián Gabee (és Gorán) legfelül az emeleten; Éva, Kinga, Vera, Kisbér, (Szeszko és én) a csendes apartmanban. Két külön apartmanban Brigi, Nizsa, Detti, Minizsa (és Zoli), valamint Böri, András, Gabi, Judit, Petra és Gerry. Végül, de nem utolsó sorban a vegyes apartmanban: Zsuzsi, Blade, Sanykó, Patki és Csaab. Illetve Csaab csak lett volna, mert Svájcból csatlakozott volna hozzánk, de köszönhetően a vizsgaidőszaknak nem tudott eljönni. Emlékszem, hogy a javaslatomra a lécét beszervezte Börihez, majd érkezésünkkor 27 ember szállás szervezése közben megcsörgetett, hogy bocs, de nem tudok jönni és a lécem majd hozzátok haza. Persze ott is hagytuk. Évek múlva valakinek a valakije érte ment és meglett minden.

"Ez a Csaab léce?"

Az utazás többek számára nem volt egyszerű. Hóvihart, autópályára kidőlt fákat persze már természetesnek vettük. Sanykó vonatja fél napot késett Németországból, szerencsére a testvérem, Kinga sikeresen megérkezett Franciaországból, hasonlóan, mint Petra és Gerry Angliából. Kész multi-kulti volt a csapat. Otthonról érkezők között fellángolt a versenyszellem és azon versenyeztek, hogy ki ér oda hamarabb. Ez annyira kiélezett volt, hogy nem volt mindenkinek ideje megállni tankolni. Meg is lett az eredmény: kifogyott az üzemanyag. Mire elértek valakit, már mindenki ivott, úgyhogy sakkozni kellett, hogy kitaláljuk ki megy értük. Szerencsére nem voltak messze, így hamar megoldódott a probléma.

Valahol a Sella Ronda-n

Vigo di Fassa-ban laktunk. Egy apartmanházt teljes egészében sikerült kibérelnünk. Egész igényes volt a szállás. A társaság és a síterep hatalmas volt, nem is tudtam  követni, hogy ki merre síel, így gyakorlatilag apartmanonként, 5-6-osával csoportosoltunk. Most először éreztem azt, hogy túl nagy a pályarendszer ahova mentünk. A síelés itt sem maradt nagyon meg. Annyira emlékszem, hogy Zoli itt már velünk tudott jönni. (Sőt azt hiszem már évekkel ezelőtt elérte a tempónkat, de eddig nem jutott eszembe, hogy fényezzem kicsit.) Olyannyira velünk tudott jönni, hogy Zoli nyerte meg a legtöbbet síelő (bocs! snowboardozó) kategóriát. A síbérletünk alapján a dolomitisuperski honlapján le lehetett utólag követni a napi teljesítményeket. Patkit egy hajszállal előzte meg. A lányok között Judit győzött. Azt hiszem azóta tartozok az ajándékokkal. Majd bepótolom...ami késik nem múlik.

A szikla

Csodás hetünk volt. Hó nem volt túl sok, de egyszer esett és az elég volt. A Marmolada gleccser mindenkinek nagy élmény volt, főleg az a baromi hosszú piros pálya, ami a felvonó aljáig vezetett minket.
Jókat buliztunk, egyik este megtanultuk Gerrytől, hogy hogyan lehet a lábaddal a nyakadban táncolni. Krisztián bemutatta, hogy az igazi osztrák Schmarnit hogyan kell flambírozni úgy, hogy ne égesd le a szőrt a kezedről teljesen. Gabee pedig ismét fitogtatta a már-már tökéletesre fejlesztett DJ tudományát. A pókerparty-n az egyetlen "kontár" mindenkit bealázott és volt hastánc bemutató, amiben én is részt vettem. Körülbelül annyira értettem hozzá, mint Eszter a pókerhez, csak nekem nem volt akkora sikerem.

A kilátás